1. Az első lépés

Boldog vagyok! - ezt a mondatot írtam a barátnőmnek ma, miután eljöttem tőle reggel és a kocsi ablakán
betűző nap égette az arcomat. Nem abban a pillanatban lettem hirtelen boldog, nem is akkor jöttem rá, hogy az vagyok, mégis kényszeresen kijött belőlem az amúgy elég hétköznapiasnak tűnő érzés. Pedig nincs minden rendben az életemben, talán egyedül a párkapcsolatom az, ami igazán jól működik. De a lényeg, hogy boldog vagyok és ez nem egy percig tartó "valamit elértem" vagy "valamit megszereztem" érzés. Ez egy hosszú folyamat és mondhatjuk egy folyamatos felismerés egy szakasza.
Mivel egy szakasz ez és nem a vége valaminek, ezért ezen a blogon keresztül szeretném megmutatni a fejlődés útját, valamint megosztani a gondolataimat Veletek, továbbá egy közösséget kialakítani, hogy mindenki elmondhassa magáról, hogy "Boldog vagyok!".asebhelyesarcu.jpg

1. Molekuláris boldogság
Kezdjük egyből egy országos problémával. A munka. Kíváncsi lennék hány ember mondja ma azt, hogy szeret dolgozni? Szereti, amit csinál? Nem gyomorideggel vagy undorral kel fel, amikor dolgozni indul. Biztosan nagyon kevesen vannak akik szeretik a munkájukat, nekik viszont nagyon jó és ők most bontsanak egy üveg pezsgőt, dőljenek hátra a karosszékükben és köszönjék meg az Istennek, Allah-nak, Buddha-nak vagy maguknak vagy akárkinek, hogy így alakult az életük. Veregessék meg a saját vállukat és mosolyogjanak, amíg el nem zsibbad a szájuk.

Nemrég jártam rövid időn belül már másodszor Szabó Balázs koncerten és ő is ugyanazt mondta, hogy óriási öröm az, hogy abból élhet, amit mindennél jobban szeret. (Amúgy ha valaki molekuláris boldogságot akar látni, akkor nézze meg azt az embert zenélés közben!)
Viszont velem együtt sokan vagyunk, akik nem szeretik azt amit éppen csinálnak. Én sem szeretem a munkám, annak ellenére, hogy abszolút nem keresek rosszul. Ám ahogy a mondás tartja: A pénz nem boldog Í! Szinten minden állást hirdető cég azt a mottót használja, hogy "a megfelelő embert a megfelelő helyre". Ez szép, de nem igaz. Főleg azért nem, mert sosem az alkalmazottra húznak rá egy feladatot, hanem fordítva. Tény, hogy fordítva nem is működhet a dolog. Akkor mi a megoldás?
Két irány van. Az egyik, hogy mi magunk keresünk olyan munkát, amit szeretünk és lehetőleg jók is vagyunk benne és minden más tényezőt figyelmen kívül hagyunk a munkakeresés közben. Azaz igazán hatékony munkaerő, aki lelkesedéssel dolgozik és a problémákat kihívásként éli meg. Miért? Minden megoldott probléma vagy minden megoldott feladat önbizalmat ad! Amit szeretünk arra odafigyelünk, azt akkor is a magunkénak érezzük, ha valójában nem a miénk.

Mit kell tehát tenni, ha most utáljuk a munkánkat? Keresni kell mást! Mikor? Most azonnal!
A másik lehetőség, ha a munkaadó változik meg. Nem sok helyen dolgoztam még, de amelyik cégnek jól ment, ott a dolgozók a lehető legkevesebbet kapták, kihasználták őket a maximumig (és azon túl is) és semmi elismerést nem kaptak. Pedig az utolsó szóval lehet a legtöbbet keresni. Elismerés! Egy beosztott örökké alul fogja magát érezni és kevesebbnek, addig amíg nem ismerik el a munkáját. Az elismerés pedig csak részben anyagi juttatás. Egy vállveregetés, egy beszélgetés, egyetlesz őszinte "Szép volt!" szó sokkal többet érhet, mint egy borítéknyi Erzsébet-utalvány.

Én kiégtem, pedig kreatívnak tartottam magam, ám a folytonos erőltetett menet a munkában teljesen kiölte belőlem ezt az énem. Mivel vissza akarom kapni ezt a tulajdonságom, ezért új munkahely után néztem.

 

Ez az ember boldog!

2. Változás
Vannak emberek, akiknek az életük szó szerint szórakozásból áll! Lehet, hogy a munkájuk miatt, lehet, hogy mert egyszerűen kőgazdagok és Sebhelyes arcúként szívják magukba a kokaint, de az átlag ember élete nem ilyen és nem csak azért, mert a kokain drága és nehezen beszerezhető! A legtöbb emberben nincs meg az inger a változásra. Új város, új munkahely, új környezet bármilyen téren. A változás mindig jó!
Amikor le akarunk szokni valamiről, akkor mindig arról beszélünk, hogy leteszem a cigit, leteszem az üveget, nem építek 34. várat a Minecraft-ban... és persze azt is majd holnap, majd a következő hónapban, majd valamikor, amikor Frodó bedobja a gyűrűt a vulkánba és akciós lesz a Tesco-ban a csirkefarhát! A változáshoz két dolog kell!

Most és helyette mit! Az azonnal nem azt jelenti, hogy kidobom a cigit egyből, hanem a gondolat megszületése és megszilárdítása magadban, hogy végigviszem. Nem adom fel! Ezt azonnal el lehet kezdeni. Fel kell építeni a folyamatot és ragaszkodni hozzá! Apró lépés, de lépés. Nem egy nap alatt foglalod el a világot, először csak lerohanod Lichtensteint. (Bocsánat lichtensteiniek.) Aztán folyamatosan csinálsz mellette olyat amit eddig nem! Tök egyszerű dolgok jutnak az eszembe: olvasás, biciklizés, úszás, léghajómakett építés, kutyaszar szedés, bármi, amitől egy picit talán, de jobb lesz a környezeted, a világod, az életed! mine.jpg

Igen tudom, ez is boldogság valahol...

3. Odafigyelés
A meghallgatás, támogatás sokkal fontosabb, minthogy elhanyagoljuk ezt az amúgy kihalt viselkedést. Vannak azok az emberek, akik tudják, hogy valamiben jók és tűzzel-vassal meg is valósítják az álmukat. Nekik nem kell segítség, mert ők ilyenek, ők sikeresek lesznek. Vannak azonban többségében azok, akik egész életükben magukban tartják a tehetségüket, mert félnek. Annak ellenére, hogy az interneten sajnos vagy nem, de bármit megmutathatnának mégsem teszik. Nekik kell egy kezdő lökés, kell egy IGEN. Ez neked, nekem semmibe sem kerül és talán adtál a világnak egy olyan embert, aki szebbé teszi a te életedet is. A boldog ember pedig még több boldog embert replikál! Ilyen egyszerű ez!

Összefoglaló: Mivel ez egy ilyen én vagyok a megmondó Jani blog, de egyben én blog is, ezért amellett, hogy említettem már, hogy én most hol vagyok az életben, röviden összefoglalva konkretizálok is, amennyire a privát szférám engedi.

Van barátnőm, akit szeretek és ő is szeret és, ami fontosabb látom és el tudom vele képzelni a jövőmet. A munkahelyemet nem szeretem és váltani szeretnék, ami földrajzi helyváltoztatással is járni fog, ha minden jól megy a jövő héten. Erről mindenképpen beszámolok majd. Nagyon elhanyagoltam magam az utóbbi két évben, mind kulturális szinten, mind erőnlétileg, szóval egyértelmű, hogy Mozart C-dúr szimfóniáját fogom hallgatni futás közben!

Nagyon hirtelen ennyi jutott az eszembe, azonban van még valami. Minden nap adok egy jelszót, amit használnod kell egy mondatban akkor és ott, ahol a legkevésbé állja meg a helyét! Hidd el ez is a boldogság része!

A mai jelszó: brokkoli.

Jelentése: brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. italica) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokona a karfiol és a fejes káposzta. A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) ésaszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben. Bővebben.

Mai film tipp: Bronson (2008)