A boldogsághoz vezető úton nem kell két lábon járni. Nick Vujicic nagyon jól tudja ezt! Milliók ismerik és elismerik és legalább ennyien csodálják is őt! Pedig első ránézésre a világ legszerencsétlenebb emberének tűnik és azt hiszem sokan nem cserélnének vele... Persze csak amíg meg nem ismerik!

Kedves naplóm, kávé nélküli életem 10. napját fejeztem ma be. Bizony-bizony mondom néktek, pedig ez nem volt tervben. De múlt hétfőn úgy keltem fel, hogy nem iszok reggel kávét. Aztán akkor már a munkahelyemen se, aztán délelőtt se és a délutánt is kihagyom, sőt este sem iszok és éjfél előtt sem. A napi 5-6 adag kávét vízre cseréltem. (Ennyit vallok be hivatalosan.) Talán túl drasztikusan, hiszen a hétfő és a kedd is fejfájással telt. Ezek szerint az elvonási tünetek elég hamar jelentkeztek. De ettől függetlenül büszke vagyok magamra, mert ennyi kávé biztos, hogy nem egészséges a szervezetemnek. 

Boldog vagyok! - ezt a mondatot írtam a barátnőmnek ma, miután eljöttem tőle reggel és a kocsi ablakán
betűző nap égette az arcomat. Nem abban a pillanatban lettem hirtelen boldog, nem is akkor jöttem rá, hogy az vagyok, mégis kényszeresen kijött belőlem az amúgy elég hétköznapiasnak tűnő érzés. Pedig nincs minden rendben az életemben, talán egyedül a párkapcsolatom az, ami igazán jól működik. De a lényeg, hogy boldog vagyok és ez nem egy percig tartó "valamit elértem" vagy "valamit megszereztem" érzés. Ez egy hosszú folyamat és mondhatjuk egy folyamatos felismerés egy szakasza.
Mivel egy szakasz ez és nem a vége valaminek, ezért ezen a blogon keresztül szeretném megmutatni a fejlődés útját, valamint megosztani a gondolataimat Veletek, továbbá egy közösséget kialakítani, hogy mindenki elmondhassa magáról, hogy "Boldog vagyok!".